#áthatás – A fák is siratják

Létezik egy régi közmondás: „Amíg az ember felejt, a fák örökké emlékezni fognak.”

Nem tudok mindegyik nevében beszélni, de a vásárhelyi Fecske utca 7. szám kertjében álló cseresznyefa minden bizonnyal sosem felejti el 1951 nyarának eseményeit. Történt ugyanis, hogy a 7. sz. Általános Iskola igazgatója szemet vetett dédapám legkisebb húgára, az akkor 18 éves Olgára, akit egy szép augusztusi napon hazáig követett, majd miután megbizonyosodott róla, hogy senki más nem tartózkodik otthon, megpróbálta elcsábítani a hajadon teremtést. Ám Olga ellenállt, ezért a mélyen tisztelt igazgató úr először félholtra verte, majd kirángatta a kertbe a cseresznyefa tövéhez és erőszaktevés közben hörögve sziszegett a fülébe: na most legyen nagy a szád te zsidó kurva.

Másnap reggel dédapám csőre töltött vadászpuskával érkezett az iskolába. Az igazgató úrnak még pont volt ideje felnézni a Canalul Dunăre–Marea Neagră aznapi számából, mielőtt dédapám biztos kézzel a szeme közé célzott. Legnagyobb balszerencséjére azonban az elvtárs, akinek tekegolyó nagyságú lyuk tátongott a fején, a párttitkár Petru Dănescu távoli másod-unokatestvére volt, dédapám pedig forrófejű ugyan, de nem ostoba, úgyhogy hazaérvén első útja a kamrához vezetett, ahol előkeresett egy erős, hárompászmás kötelet, majd a cseresznyefa felé vette az irányt. Mire kiadták a megfelelő utasítást és a fekete autó odaért a ház elé, dédapám már rég a Styx folyó másik oldaláról röhögött a markába.

A cseresznyefa még ma is érintetlenül áll ott az udvaron, ám azon a nyáron virágzott utoljára.

Székely Zoárd

Kiemelt kép: wallpapersinblog.blogspot.com

Tags: 5perc, áthatás, jegyzet, napindító Categories: 5PERC
Related Posts