A baloldal új kihívások előtt – Válságok és stratégiák 2010 után Európában

Horváth Máté 2018. ápr. 27. 0 0

Az ezredforduló első évtizedének végére világossá vált: válságba került az európai baloldal. Meglehetősen sok tanulmány, konferencia, cikk és kötet szól a baloldali pártokat és ideológiát érintő válságokról. A problémák közül – a teljesség igénye nélkül – azokat szeretném bemutatni, amelyek véleményem szerint a legégetőbbek, illetve amelyek ma, 2018-ban is tisztázatlanok.

A felvetett témák egy része Közép-Kelet-Európa és Magyarország-centrikus, mivel az európai poszt-szocialista államokban hasonló mintázatokat figyelhetünk meg egyes tárgyalt problémákat illetően. Esszémnek nem célja, hogy minden esetben megoldásokat is kínáljon a problémákra, bár ahol úgy érzem, hogy rá tudok világítani esetleg lehetséges megoldásokra vagy válaszokra, ott ezt meg is fogom tenni.

A legszembetűnőbb problémák

A témával foglalkozó politikatudósok, elemzők többsége egyetért abban, hogy a baloldalon a problémák legnagyobb forrása egyrészt a 2008-as gazdasági világválságra adott érdemi reakciók hiánya, másrészt – a gazdasági válság következményeiből is eredeztethetően – a szavazóktól való eltávolodás. Ezek a problémák egyaránt jellemzőek a magyar szociáldemokrata, szocialista pártokra és európai testvéreikre is. A válság után mintaszerűen Európa-szerte kormányra kerülő jobboldali, majd egyre radikalizálódó jobboldali pártokra Boros Tamás így hívja fel a figyelmet:


Jól látható, hogy míg a gazdasági fellendülés időszakában a nemzetállami gondolkodáson túlmutató eszmék, valamint a szolidaritás és a tolerancia hívei számára termett a babér, addig a válság a gyors megoldásokkal ámító populizmusnak, az európai testvériességet megtagadó nacionalizmusnak és a válságkezelésben és „rendteremtésben” hatékonyabbnak tartott konzervatív erőknek kedvezett.


Magyarországon a 2010-től kormányzó Fidesz-KDNP egyre fokozódó EU-ellenessége jó példa az idézett megfigyelés alátámasztására. Agárdi Péter az Eszmélet kérdésére Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? adott válaszában használja a feladattolulás, napirendtorlódás kifejezéseket, amelyek a rendszerváltás utáni időszakon kívül, véleményem szerint, a gazdasági válság utáni időszakot jellemzik. „A re- és újkapitalizmus megannyi ellentmondását, illetve a feladattódulás sokkját egyre agresszívabban használja ki a nemzetközi és a hazai jobboldali radikalizmus, a szélsőséges, vezérelvű „nemzeti populizmus.”

A megfigyelésre ismét rímel a Fidesz-KDNP. 2014-től egyre markánsabb, szélsőségesebb hangnemet ütött meg a kormányzati kommunikáció, és egyre egyértelműbben egy erős vezérként tűnik fel a nemzeti jelszavakkal dolgozó Orbán Viktor miniszterelnök.

Tehát a 2008-as gazdasági válságra a baloldal nem adott elfogadható választ, ennek következtében előtörtek a jobboldali-populista, néhol egészen radikális pártok, amelyek sok esetben szintén nem voltak képesek a gazdasági problémák rendszerszintű kezelésére, ellenben kommunikációjukkal és látszatmegoldásaikkal el tudták terelni a gazdasági válság negatív hatásairól a széles tömegek figyelmét. Ennek következtében a szociáldemokrata, baloldali pártok alulmaradtak, szavazóbázisuk jelentős részét elveszítették.

Az Európai szociáldemokrata pártok eredményei 2000 és 2017 között rendezett választásokon. Forrás: www.voxeurop.eu

Szintén mintaszerűen előforduló jelenség Európa-szerte az a fragmentáltság, amely korunkra jellemző: megjelennek a zöld-baloldali pártok, a technokrata pártok és az új generációs pártok, így bekövetkezik az amúgy is csalódott baloldali szavazótábor szétesése.

Országunkban is ez történt, az MSZP-SZDSZ koalícióban csalódott tömegek egy része már 2010-ben átvándorolt a FIDESZ-KDNP szövetséghez, egy részük a zöldpárti-baloldali LMP szavazója lett, valaki a technokrata Együtt 2014-ben találta meg számítását, a baloldali-értelmiségi fiatalok egy része pedig az új generációt képviselő liberális Momentummal szimpatizál. A szavazóktól való eltávolodás jelensége pedig nagyban jellemző az MSZP-re.

A politikai grassroots-cselekvések által (tehát az állampolgárokkal létrejövő személyes kommunikáció, kapcsolatok kiépítése a helyi civil-szervezetekkel, közösségekkel való kapcsolattartás által) a politikai párt gyökeret ereszthet az adott térségben, másrészt adott a lehetőség, hogy a „politikacsinálók” első kézből, a lakosoktól tudják meg a helyi problémákat, vágyakat, így előnyhelyzetbe kerülnének más, ezt a munkát nem elvégző pártokkal szemben. Ez az a munka, amit az MSZP nem végzett el, például a Jobbikkal ellentétben, amely komoly szervezeti kiépítettsége útján sok eddig pártpolitikától viszonylag elzárt kistelepülésre is képes volt eljuttatni politikai üzeneteit.

Antikapitalista baloldal a Szovjetunió ”gonosz árnyékában”

A Szovjetunió 1991-es teljes megszűnésével a közép-kelet-európai poszt-szocialista államokra, köztük Magyarországra is „betört” a kapitalizmus. Az azóta eltelt 28 évben előfordultak olyan pillanatok, amikor a rendszerváltozáskor még felszabadult tömegek kiábrándultak a kapitalizmus csodájából. Az egyik ilyen pillanat a már többször említett 2008-as gazdasági világválság. Ekkor megerősödtek az antikapitalista, antiglobalista hangok, azonban ők is problémák sorozatába ütköztek: ha kapitalizmusellenesek, nyilván más rendszert kell ideológiai zászlajukra tűzniük. Erre a szimbolikus zászlóra általában a szociáldemokrata rendszertől a kommunista rendszerig terjedő skálán beállított gazdasági rendszer került. A két „szélsőség” között azonban felmerül a kérdés: mennyit vegyünk át a kapitalista, és mennyit a kommunista gazdasági mechanizmusokból?

Ehhez hozzátársult térségünk múltjából adódó kérdés: Hogyan értékeljük az előző rendszert? Ez az a kérdés, amely véleményem szerint országunkban soha nem lett megválaszolva. Az erről szóló diskurzust mindig elszabotálta valamilyen politikai erő, populista lózungokkal próbálták leütni a bonyolult és kényes, nagyobb társadalmi rétegeket bevonó diskurzus lehetőségét.  Így maradt jelenleg is az antikapitalista – és egyébként összességében a baloldali – erőkben egyfajta frusztráltság a múlt miatt, melyet, úgy gondolom, a diskurzus újraindításával lehetne feloldani.

 Az újbaloldal nyugaton: PC, kirekesztés, safe space

Forrás: theattic.london

 …Donald Trump. A baloldal felelős ezért. Mert a baloldal úgy döntött, hogy minden más vélemény, minden más világnézet elfogadhatatlan. Nincs többé eszmecsere, mert a baloldal nyerte meg a kulturális háborút. Ha tehát jobboldali vagy, akkor abnormális, gonosz, rasszista, ostoba vagy. …Ha jobboldali vagy, akár csak az uralkodó nézettel szemben állsz, véleményed miatt támadni fognak. Ezért van az, hogy a választófülkén kívül nem mernek politizálni az emberek. Ott végre nem látja őket senki, aki például hibáztatná vagy megalázná őket, így végre kimondhatják, amit igazából gondolnak.

A toryk kerültek hatalomra, ott a Brexit, aztán most Trump. És az összes közvélemény-kutatás rossz. Mind! Mert ha kérdezik őket, nem merik kimondani a véleményüket. Nem mondhatják ki a véleményüket, mert egyszerűen nem szabad. A baloldal miatt. …Valahányszor egy baloldali kijelenti: „ezt tilos mondanod”, ezzel csak ezt a kultúrát erősítik.

…Ideje lenne felfogni, hogy csak a The Guardian olvasásától nem leszel liberális. A Greenpeace retweetelésétől nem lesz kisebb a széndioxid-terhelés. A sértődésnek már nincs értelme. A sértegetésnek sincs már értelme. Csak annak van értelme, ha törődsz a dolgokkal. Csinálsz valamit. Csak annyit kell tenned, hogy vitába szállsz. Szóba állsz azokkal, akiknek más az álláspontja, és megpróbálod érvekkel meggyőzni őket. Tényleg ilyen egyszerű, a baloldal pedig nem elegyedik szóba. Ne élj abban a tévhitben, hogy a másképp gondolkodó biztosan gonosz, rasszista, szexista vagy ostoba, inkább állj vele szóba! Inkább győzd meg őket, különben tudod, mi lesz? Trump lesz az elnököd!

Úgy gondolom, hogy ez a tudományos alátámasztást, tudományos stílust teljesen mellőző monológ rendkívül pontosan leírja azt a jelenséget, amit újbaloldalnak hívunk, és amely főleg az USA-ban eresztett gyökeret. A már említett populista, jobboldali kormányzatok térnyerését nem csak térségünkben figyelhetjük meg, hanem az Amerikai Egyesült Államokban is, Donald Trump személyében. Azonban a sok közös nevező ellenére akadnak eltérő, nemzetállamokban eltérő jelenségek a baloldal válságát illetően.

Magyarországon a gazdasági válság előtt, a baloldali-liberális MSZP-SZDSZ kormányzása alatt 2006. május 26-án elhangzik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszödi beszéde, és az azt követő 2006-os tiltakozások, ott megtörténnek a rendőrségi túlkapások a tüntetőkkel szemben, ennek tetejébe pedig még a miniszterelnök sem mond le. Ezek az események enyhén fogalmazva erős hátráltató tényezőként maradtak meg a magyar baloldal számára.

Ezzel szemben az USA-ban egészen más áramlat érkezik és integrálódik a baloldalba; az „újbaloldali értékrend”. PC, safe space, feminizmus – hogy csak a legemblematikusabb jegyeket említsük. Ezen jegyek többsége valóban baloldali tartalommal bír: egy egalitáriusabb rendszer elmélete rejlik mögöttük. A feminizmus a nők helyzetét kívánja javítani az állam beavatkozásával, a politikai korrektség a szélsőségeket, a politikai kommunikáció radikalizálódását kívánja visszaszorítani. Ugyanakkor a feminizmus szülte a női kvótát is, mely a nők parlamenti helyeit kívánja törvényi úton, tünetileg szabályozni, ahelyett, hogy a probléma gyökerénél, az esélyegyenlőtlenségben, a férfi-női szerepek felborulásának megértésében, az oktatás reformjában keresné a problémát, és ugyanakkor a PC szülte a safe space-jelenséget is, ami kirekeszt mindenki mást, aki nem vallja a politikai korrektség, feminizmus és egyéb újbaloldali értékeket.

Úgy gondolom, egyetértve a monológ előadójával, Jonathan Pie-jal, hogy itt is a diskurzus megnyitása lehetne a megoldás. Az újbaloldal ahelyett, hogy kirekeszt, nyisson a más gondolkodású emberek felé, és legyenek viták, ahol az érvek harca döntse el a politikai vélemények helytállóságát, és ne a kirekesztés. Így nagyobb esélye lesz a baloldalnak a valós problémákra helyes válaszokat adni, és talán képesek lesznek legyőzni a populista kormányzatokat.

Ideológiai (z)űrök – összefüggések, összegzés

A problémakör megértéséhez vissza kell ugranunk egészen a második világháború lezárulásáig. Az ideológiák világában az 1945-től 1991-ig tartó időszak meghatározó jelentőséggel bírt. Mint tudjuk, a második háború kimenetele nyomán a nemzetiszocializmus elhalt, kikopott a rendszerből, létrejött a status-quo, két szuperhatalom, két világértelmező ideológia: kommunizmus és kapitalizmus.

A Szovjetunió összeomlásával aztán diadalmaskodott a kapitalizmus. Az újonnan létrejövő politikai rendszerekben igen kényelmetlenül érezte magát a baloldal – országunkban például érdemes megfigyelni, hogyan alakult MSZMP-ből MSZP – de most nem feltétlenül a stratégiai kérdésekre szeretném helyezni a fókuszt, hanem az ideológiai eltájoltságra. Hosszú távú hatása a kommunizmus eltűnésének a baloldal ideológia nélkülisége is. A baloldali igazságosságra törekvés, a szolidaritás beépült először a liberális, de nyugaton ma már a konzervatív pártok értékrendszerébe is. Pontosan ebből az irányvesztettségből adódik az antikapitalista baloldal útkeresése valami új felé a marxizmus-kapitalizmus tengelyén, pontosan ebből adódnak a feminista és PC újbaloldal véleményem szerint – radikális túlkapásai. A szociáldemokrata pártoknak is új utat kell keresniük, nem elég már folyamatos védekezésben állni a sokszor progresszívebb jobboldallal szemben. Progresszióra van tehát szükség, gyors és jól artikulált válaszokat kell megfogalmazni, hatékony megoldásokat kell adni korunk egyre gyorsabban változó problémáira.


Bibliográfia:

Balázs Gábor (2012): Milyen válság? Milyen baloldal? – Egyenlítő 10. évf. 12. sz. (2012), p. 8-12.

Pogátsa Zoltán (2016): Miért nem a baloldal erősödik meg? – Új Egyenlítő 4. évf. 9. sz. (2016), p. 48-49.

Bíró Nagy András, Lakner Zoltán (2013): Az igazságos kormányzás felé: a jövő baloldala, a baloldal jövője: tanulmányok. Budapest: Napvilág Kiadó.

Techet Péter (2017): A baloldal válsága. Magyar Nemzet (online) 2017. február 14., kedd 19:40, frissítve: kedd 20:10
https://mno.hu/velemeny/a-baloldal-valsaga-1385907

(Utolsó letöltés: 2018. 03. 26.)

Böcskei Balázs (szerk.) (2014): Padlóról padlóra: magyar baloldal, 2010-2014. Budapest: L’Harmattan.

Szalai Erzsébet (2003): Baloldal új kihívások előtt /Cikkek, beszélgetések, viták/ – Budapest : Aula.

Balázs Zoltán (2017) A baloldal három válsága. Válasz.hu, 2017.09.11. http://valasz.hu/publi/a-baloldal-harom-valsaga-125227
(Utolsó letöltés: 2018.03.26)

Krekó Péter, Juhász Attila, Molnár Csaba (2011): A SZÉLSŐJOBBOLDAL IRÁNTITÁRSADALMI KERESLET NÖVEKEDÉSE  MAGYARORSZÁGON. Politikatudományi szemle. Vol 19. No. 2, 53–79.

Puzsér Róbert, Farkas Attila Márton (2016): Apu azért iszik, mert te sírsz előadássorozat https://www.youtube.com/watch?v=BvfQnbgNNOY


Kiemelt kép: www.voxeurop.eu

Tags: baloldal, Európa, gazdasági világválság, Magyarország, politika, szocializmus, társadalom Categories: 5PERC
Related Posts