Quimby: nincs aki ne ismerné, vagy legalábbis ne hallott volna az ország mondhatni leghíresebb alternatív rockzenekaráról. Legújabb lemezük 2016-ban jelent meg, Jónás jelenései címmel. Ezen találja az ember a dalt, aminek “nincs üzenete”.
Üzenet nincs. Márpedig van, nem is akármilyen. Hallgatva, nézve és értelmezve, kétségtelenül elgondolkodtató. Már-már kézzelfoghatatlan, ugyanakkor kifejezetten átélhető. Megéli az ember, hiszen elragadja azonnal: éjszakai égbolt, borongós holdtölte, Föld bolygó, világűr, testekből kiváló csontvázak (amik elégnek). A tökéletes káosz Kiss Tibi fejében. Képek a lehetséges valóságról, ami olyan messze van, hogy távcsővel kell nézni. Zuhanás, bizonytalanság, szórakozottság, palackok szép számban. De melyik kié? Mindegy, hiszen üzenet úgy sincs. Úszunk, sodródunk, bukfencezünk a világűrben, ahol nagy a rendetlenség.
Ebből ki kell válni, ezt ott kell hagyni. Van értelme? Tibi szedi a sátorfáját, cipőt vesz, indul. Elég a tétovázásból, elég a semmittevésből. Utazás az élet, várakozással teli. A Föld megkerülhető, átrohan az ember azon is, mint a saját életén árnyékként. Lóbálja a lábát, lebeg, semmit tesz – semmit tesz, de azt nagyon. Kergeti, kutatja, keresi a palackját, a saját valóságát, amiben nem talál semmi megfoghatót. Nincs üzenet. Senkitől, senkinek. A zene ilyenkor jó; üzen, még ha nem is palackban teszi azt. Üzen a tönkretett, szemétté formált, deformálódott társadalomnak…
