Megjelent a Fran Palermo legújabb kislemeze

Zsófia Feigl 2017. nov. 1. 0 0

A Fran Palermot 2011-ben alapította a zenekar frontembere, Henri Gonzo énekes-gitáros. A zenéjüket a jungle rock műfajba sorolják, de a stílusukat sok más is befolyásolja, mint például az indie, rock and roll, afro pop, de a mediterrán hangulat is érezhető a dalaikon. Eleinte kislemezekkel jelentkeztek, első nagylemezük a Fran Palermot 2015-ben, második koronguk, a Razzle Dazzle-t 2016-ban adták ki.

Legújabb, október 31-én megjelent, kislemezük a Bonerider nevet viseli, amit a Recorder blogon mutattak be. A lemezen öt szám található, köztük a zenekar első magyar nyelvű felvételével. Az EP egy részét a Stamusic stúdióban, másik részét pedig Henri Gonzo házistúdiójában vették fel. Újdonság, hogy a dalszövegek ezúttal Rory Winston montreali dalszövegíró közreműködésével születtek. Az albumborító és a videók hátteréül szolgáló kép is a frontember saját grafikája.

A lemez első felvétele, a La Tente, egy instrumentális intro, amiben megjelenik a cselló, a klarinét és a csembaló is. A dal „egy délibáb hangulatot akar kelteni, felidézni egy hosszú utazást a maga vontatott módján”-nyilatkozta Henri a Recordernek. Zeneileg kicsit más, mint amit a Fran Palermotól eddig megszoktunk, de mégis jól passzol a zenekar stílusához.

A második szám, a Catwalk, „a kifutó hullócsillagairól szól, akik már kimentek a divatból, mégsem engedik magukat elfelejteni és újra meg újra felállnak egy „riff” erejéig, de mégis melankolikus marad a hangulat körülöttük”. Ez a szám hozza a zenekartól megszokott hangulatot és hangzást, mégis kicsit frissebb, kicsit újabb.

A The Soup „egy metaforikus dal a szerelemről”, amelyben Henri a The War On Drugs dalok hangulatát szerette volna visszaadni. Újabb, pszichedelikusabb, „elszállósabb” a hangzás egy ütemes lüktetéssel, ami végig jelen van a dalban. Összességében egy jól felépített dal, jól áll a bandának.

A Bonerider című számot, ami az EP címadó dala, már 24-én bemutatták. „Egy démonról szól, aki a lelkeket gyűjti. Motorral jár városról városra. Beeszi magát a nagyemberek csontjaiba és belőlük prédikál. Fehér vagy fekete csuklyát, símaszkot, harisnyát húz fel, arcfestéket ken magára. Kikerget a városainkból, konténerbe rak és kidob a tengeren. Mindenki szájába almát rak, elhiteti velünk, hogy nem kell tudnunk már gondolkodni és hogy már nem létezik őszinte szeretet és szerelem. Összességében a legbelsőbb félelem okozójáról szól.” – számolt be Henri Gonzo a Recordernek. Nekem első hallásra szerelem volt a szám. Jól össze van rakva zeneileg, táncolható, dallamos, egy igazi „earworm”.

A lemez utolsó száma, a Holdvilágos, az ismert Eisemann-Zágon-klasszikus feldolgozása. Az eredetihez képest ennek dalnak sötétebb, elkeseredettebb a hangulata, hiányzik belőle a bohókás, játékos vonás, ami a klasszikusban megtalálható. Nekem az az érzésem volt, hogy zeneileg kicsit a La Tente hangulatát viszi tovább klarinét helyett trombitával.

Az új EP-t november 10-én mutatja be a zenekar az Akvárium klubban. A koncertre újfajta vizuális élményt is ígérnek LED-fallal, képekkel, gifekkel és fénytechnikával.

A borítókép Halász Jácint fotója

Tags: Fran Palermo, lemez, zene Categories: DOB+BASSZUS
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts