ByeAlex(pardon: Senkise) és Majka új trackjétől hangos a kulturális és nem kulturális sajtó egyaránt. Nagy eséllyel ez is közrejátszott abban, hogy a dal röpke öt nap alatt átlépte a 500 000-es megtekintést (nem hiába emlegetik sokan a magyar Despacitoként).
A dal olyan erotikusnak igencsak eufemisztikusan nevezhető sorokkal operál, mint a már címben említett „letolom flegmán ülj bele szépen” vagy „ne szabjunk magunknak gátakat! Az égbe a lábakat!”. De megjelenik a leginkább csak a Mr.Busta-féle kultúrsöpredékek által reprezentált prolirappekben dívó rajkodás is, egymás nőjének megb*szásával: „Jól van haver most megjöttem. A csajodat megböktem.”
A kortárszenei opusban arra is fény derül, hogy a hármasozás Majka titkolt fétise; és a rapper kedvese(?) „kamu erkölcsű”, pusztán amiatt, mert nem hajlandó kielégíteni Majka efféle perverzióit. Még szerencse, hogy Majkának minden legitimációja megvan erre a morális értékítéletre – a textus elején konkrétan leoltja barátnőjét, hogy „ne rinyáljon”, amiért mást is a farkára húzna. Mert hát „nézelődni” csak szabad, nem? (Amúgy külön ironikus, hogy Majka szándékosan-szándékolatlanul az „amit meglehetett megtudtam tenni, szex után kicsikét enni, aztán zsa gyerünk lepihenni” sorokkal a nagyközönség tudomására hozza, hogy egzisztenciálisan a baszás-evés-alvás, jórészt állatvilágot jellemző háromszögében ragadt.)
A nők tárgyiasításának újabb mementója – mondanák napjaink feministái. E cikk szerzőjéhez minden közelebb áll, mint a történelmet és a világot kizárólag a nők férfiak általi elnyomatásaként értelmező harmadvonalas feminizmus – de az a primitív, lealacsonyító és domináns attitűd, amivel a két előadó a (remélhetőleg) fiktív partneréhez viszonyul, valóban a legsötétebb szexizmus.
Azonban ezt a macsó vergődést nem is a legsötétebb közízlést permanensen kiszolgáló Majkától elszomorító látni – hanem a popipar tendenciáihoz mérten átlagon felüli intellektussal és ízléssel rendelkező ByeAlextől.
Alex nemrég még olyan lágy, finoman hangszerelt és sokszor költői sorokkal operáló számokkal gazdagította a magyar könnyűzenét, mint a Hé Budapest, az Ősz, vagy a Babitsot idéző Fekete.
A színvonalcsökkenés már az időközben slágerré avanzsáló Még mindigben is megmutatkozott, amit az olyan förmedvények követtek, mint az előre sejthetően mély intellektuális dimenziókban játszó Részeg, vagy a már címében is nyálas bugyutaságot sejtető Bababó.
Ennek a folyamatnak a kicsúcsosodását látjuk ebben az U,u,u-nak keresztelt péniszméregetésben. A dolog komikuma, hogy Alex 2014-ben publikált regényében (!) pont az ehhez hasonló közönségességben és semmitmondásban utazó „panelrappről” fogalmaz meg vitriolos kritikát (na meg a kereskedelmi televíziók hazug tehetségkutatóiról – ami az énekes X-faktoros szereplését látva kifejezetten vicces).
De mindegy is. Mint tudjuk: a pénz nagy úr. Apropó, pénz: külön pikáns, hogy a dal létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Az a „Kulurális” Alap, amelynek forrásmegvonása következtében az elmúlt években több, a fiatal tehetségeknek platformot adó kortárs irodalmi folyóiratnak kellett lehúznia a rolót. (Azt meg inkább ne firtassuk, hogy amelyik még elvegetál valahogy, az sem képes a pénzhiány következtében egy petákot sem fizetni a szerzőknek.)
Megnyugtató tudni, hogy a kortárs irodalom ebben az országban a kultúra elhanyagolható szegmense. Még jó, hogy egy ózdi suttyó és egy pszeudoértelmiségi hipszter faszlóbálása nem az. Azért reméljük, a kultúrtöritankönyvekbe’ (egyelőre) nem kerülnek bele…
