“Ma mindenki megvásárolható” – A nagy Romulus Waldorf-módra

Lutor Katalin 2016. feb. 1. 0 0

A Waldorf iskolákban a tanulók előrehaladását évről évre egy drámaelőadás is megfűszerezi. Január 29-én este a Perintparti Szó-fogadó Waldorf gimnázium 12. osztálya mutatta be Dürrenmatt A nagy Romulus című drámáját az MMIK színpadán.

A Waldorf iskola fogalma sokak számára nem igazán tisztázott, viszont az oktatási rendszer milyenségét nem itt fogom kifejteni. Majd egyszer szakítok rá időt, s hódolok az iránti érzett szerelmemnek egy velős cikkel. Viszont annyit muszáj elmondanom, hogy az alternatív iskolák nagy részében az értékelés részét képezi az ún. performációs értékelés, vagyis a diákok alkotásain keresztül is megfigyelik előrehaladásukat. A drámaelőadások pedig fontos részét képezik az egész csodának, melyet már a pici elsősök az osztálytanító segítségével adnak elő. Aztán ahogy telnek, múlnak az évek, a tanulók egyre önállóbbá, a drámaelőadások egyre komolyabbá válnak, annyira, hogy 12-ben már a tanulók választhatják ki saját maguknak, hogy mit szeretnének színpadra vinni, ráadásul a fényeket, a színpadképet és a dramaturgiát is nagyrészt saját maguk állítják össze. Az idei 12-esek választása Friedrich Dürrenmatt A nagy Romulus című drámájára esett.

_MG_9275

Fotó: Mágner Mátyás

Az első és legfontosabb jellemzője Dürrenmatt drámájának, hogy egy hihetetlenül nehéz darab, valljuk be egy profi társulatnak is meggyűlne vele a baja, s mégis azt éreztem a waldorfosok előadása alatt, hogy színvonalasan meg tudták oldani a színpadi kivitelezéseket. A darab fő jellemzője a nagyon erős irónia és fanyar humor, amely végigkíséri, valamint, hogy a darabban konkrétan nem történik semmi, Dürrenmatt a nem cselekedés drámáját vetette papírra A nagy Romulus megírásával. A szakirodalom ezt úgy említi: történelmietlen történelmi komédia. Cselekményt nem mesélek, akit érdekel úgyis utánaolvas majd ezután. Nemde?!

_MG_9212

Fotó: Mágner Mátyás

Romulus (Háklár Dorottya) nagyszerűen alakította a tragikomikum középpontjában álló figurát, aki mindvégig igyekszik megőrizni méltóságát, s engem konkrétan a hideg rázott mikor a pódium legtetején állva fedte fel udvartartása legnagyobb árulóit. Persze, gondolom mindenkiben villog egy hatalmas kérdőjel, hogy miért is van tojás a képeken…na ennyit még elmesélek: a mi kis gyermeklelkű Romulusunk a világbirodalom összeomlása közepette csakis a császárokról elnevezett tojókkal van elfoglalva, s ami tojik annak elfogyasztja tojásait, amelyik pedig nem, az a szakács kezei között végzi. A darabot végigkísérő groteszk jeleneteket már talán nem is lehetett volna hova fokozni, s már a kíntól való nevetésünk sem tudott volna tovább erősödni, a tapsrendnél már éreztem a felüdülést, mely majdnem könnyekben tört a felszínre. Én most gratulálnék az osztálynak ehhez a csodához!

Categories: SZÍNHÁZ
share TWEET PIN IT SHARE