Interjú Simon Kristóffal a PVSK- Panthers kosárlabdacsapat játékosával

Vilcsek Orsolya 2017. dec. 20. 0 2

Simon Kristóf Szombathelyről indult, és az egész család a sporttal foglalkozott, így számára sem volt kérdés, hogy mi lesz az útja. Jelenleg Pécsen pattogtatja a labdát, hiszen a hobbija az életének meghatározó pontjává nőtte ki magát. A kosárlabdáról, az emlékeiről és természetesen álmairól is beszélgettünk.

Mesélj egy kicsit magadról, a gyerekkorodról! Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

Mondhatom, hogy beleszülettem a sportba. A sport nagy szerepet töltött be családunkban már születésem előtt is. Szüleim sportoltak, rokonságban is szinte mindenki, tehát így adott volt, hogy én is elkezdelek valamit sportolni. Óvodás koromban még a focit favorizáltam, de belekóstoltam már a kosárlabdába is. Heti háromszor focizni, hetente kétszer kosarazni jártam. Majd végül az döntött a kosárlabda mellett, hogy bátyám is kosarazott, illetve sok barátom szintén a kosárlabda mellett tette le a voksát.

Ha nem jött volna képbe ez a sport, akkor mivel foglalkoztál volna szívesen? Mi volt az a bizonyos álommunka számodra?

Valahogy ez nem fogalmazódott nagyon meg bennem, vagy ha igen, akkor már nem is emlékszem rá. Nekem és a családomnak a sport tölti ki az életét. Így most azt tudom mondani, hogy ha nem sportolnék, akkor is biztos köze lenne a sporthoz.. 🙂

Fiatalon, még tizenévesként milyen célokat tűztél ki magad elé?  Volt, avagy van példaképed akire igazán felnézel?

Eleinte az élményért jártam edzésre, örültem, hogy a barátaimmal sportolhatok. Aztán ahogy jöttek az eredmények, pozitív visszajelzések érkeztek éreztem, hogy lehet akár komolyabb dolog is a kosárlabdából. Legfőbb célom volt, hogy NB 1-es kosaras legyek.Természetesen van példaképem, a bátyám Simon Bence, aki szintén volt NB1-es játékos, illetve Pankár Tibor, akit szerintem nem kell senkinek bemutatni, aki kicsit is járatos a kosárlabdában.Mindkettőjükre más-más miatt nézek fel.

Kép forrása: nyugat.hu

Sokáig voltál a Szombathely,azaz a nevelőegyesületed játékosa. Mi az amiben sokat fejlődtél ott? Mik azok az emlékek amikre szívesen gondolsz vissza?

Végigjártam a szamárlétrát Szombathelyen, nagyon sok jó edző mellett dolgozhattam, köztük keresztszüleimmel.

Váradiné Szarka Ildikónak és Váradi Attilának nagyon sokat köszönhetek, hisz nem csak a sportra készítettek fel minket, hanem az életre is.

Nagyon-nagyon sok jó emlékem van Szombathelyről. Utánpótlás szinten rengeteg érmet szereztünk különböző korosztályokban, sokszoros bajnoknak mondhatom magam. Falcobol kerültem be a válogatottba is, U18-as, U20-as válolagott tag is voltam. 3 európa bajnokságon is részt vehettem, melyek egytől-egyik hatalmas élmény volt. Természetesen meghatározó emlék az is, hogy itt válhattam NB1-es játékossá, legfrissebb emlék a tavalyi döntős szereplésünk, ahol ezüstérmet szereztünk végül.

Mesélj kicsit a váltásról! Olyan hosszú idő után távoztál a vasi székhelyről. Miért éppen Pécs?

Elsősorban a váltásnak az volt az oka, hogy több időt szerettem volna a pályán tölteni, megmutatni mire is vagyok képes nem csak kiegészítő szerepben. Sokat őrlődtem, mi a jó döntés, de karrierem szempontjából meg kellett lépnem. Pécs mindig is egy nagyon szimpatikus csapat volt. Mikor meghallottam, hogy érdeklődnek egy jó érzés fogott el, majd beszéltem Csirke Ferenccel, aki biztosított arról, hogy lesz játéklehetőségem, tudja mire vagyok képes és ezt szeretné belőlem kihozni. Nem gondolkodtam sokáig, elfogadtam az ajánlatát a Pécsnek.

Hogy érzed magad most? Milyen az új légkör? Jól kijössz a csapattársakkal és edződdel?

Nagyon jól érzem magam Pécsett. Szeretem a várost, nagyobb pörgés van, mint Szombathelyen. Csapattársakkal is nagyon jól kijövök, szinte mindenkit ismertem korábbról vagy játszottunk egy csapatban vagy ellenfélként találkoztunk, szerencsére könnyen ment a beilleszkedés is. Csirke Ferivel is jól megértem magam, tán megkönnyíti a dolgomat, hogy Ő is irányító volt.

Mi az amire a legbüszkébb vagy az eddigi pályafutásod során elértek közül?

Legbüszkébb az első utánpótlás bajnoki címre, az Európa bajnoki 3. helyezésre és a Falco csapatával szerzett Magyar Bajnoki ezüstéremre.

Mik a céljaid a jövőre nézve?

Rövidtávú célom, hogy a Péccsel egy sikeres szezont fussunk és hogy nekem is huzamosabb ideig jól menjen a játék. Illetve idővel szeretnék bekerülni a magyar felnőtt válogatottba, de ehhez még nagyon sok munka vár rám.

Mi a véleményed a magyar válogatott szerepléséről? Mit szólsz a szlovén sikerhez?

Nagyon szurkoltam a fiúknak, többeket jól ismerem, játszottunk együtt. Perl Zolival, Váradi Benedekkel együtt kezdtünk az utánpótlásban, Rosco Allennel U20-as válogatottban, Tóth Norbival, Kovács Petivel a Falcoban voltunk csapattársak. Nagyon örültem a sikerüknek, büszke voltam a srácokra.

Szlovénok egy nagyon szép és élvezhető kosárlabdát játszottak. A csoportkör után már lehetett tudni, hogy lesz keresnivalójuk a végelszámolásnál. Megérdemelték a torna győzelmet, egész végig kiegyensúlyozottan teljesítettek.

Mint fiatal kosárlabdázó,mit gondolsz a honosításokról és a sok légiósról? Hogyan éled meg, hogy esetleg több szerep jut nekik a pályán?

Magyar játékosoknak nehéz időszak volt, amikor beindult a honosítási hullám, szerencsére ezt már kellően szabályozták.

A szövetség szeretné, hogy magyar bajnokság komoly nívójú bajnokság legyen, ehhez kellenek a légiósok is. Egyértelmű ha egy csapat légiósokat igazol azt nem a magyar játékosok mögé hozza. Ez egy helyzet amit pozitívan kell felfogni, lehet tőlük tanulni és keményebben kell edzeni, hogy eléjük kerüljünk.

És, ha nem kosárlabda. Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen? Volt már időd felfedezni Pécset?

Két edzés közt sokat pihenek, filmezek,de gyakran eljárunk kávézni csapattársakkal, barátokkal. Érdekelnek az idegen nyelvek így azzal is szeretnék majd komolyabban foglalkozni.

Sok helyen jártam már Pécsett, de azért van, ami felfedezésre vár.

Kiemelt kép: www.bb1.hu

Tags: Pécs, Simon Kristóf, Szombathely Categories: PORTRÉ
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts