Szabad-e a klasszikusat újravenni? – Palotai-Kóbor Zalán Őszi sanzon fordítása

Palotai-Kóbor Zalán 2018. jan. 27. 0 0

Verlaine Őszi sanzonja az egyik legismertebb és legkedveltebb francia irodalmi alkotás, egy rendkívül kiforrt, mélabúsan dallamos, ugyanakkor tömör premodern műalkotás. Más költeményeihez viszonyítva kimondottan rövid és ropogós, bár a vers témáját és központi motívumát jobban jellemezné a porhanyós szó, amilyen egy őszi falevél is lenni szokott.  

Verlaine egyszerű szimbólumokat használ remekművében, mégis  a vers értelmezése könnyedén átcsaphat igazán sok és különböző féle változatokba. Az ősz klasszikus jelképe az elmúlásnak, az időskor és vele együtt a halál  közeledtének. Azonban érdemes azt is figyelembe vennünk, hogy a mű keletkezésekor a még csak húszéves Verlaine-t valószínűleg valami veszteség sarkallhatta a vers megírására. Az egész költeményt áthatja keserédes életérzés, szívszorító és tragikus elmélkedés, a letűnt boldog idők foszlányainak visszaderengése. Mindezek mellett a megismételhetetlenség kínzó érzése kíséri végig a verset, amint üt az óra.

A vers első sorát a 1944-ben, a normandiai partraszállást megelőzően két héttel játszotta le a londoni BBC rádió, így tudatva a francia ellenállók egy csoportjával a felszabadítás közeledtét, egyben jelezve nekik a felkészülést szabotázsakcióikra.

A fordításról:

A műről tanulva irodalomórán kíváncsivá tett a vers eredeti, francia változata. A nyelvezete meglehetősen egyszerű, Verlaine kimondottan sok hangulatfestő szót és kifejezést használ versében (bágyadtan monotonon), tartalma azonban merőben eltért a Tóth Árpád-féle fordítástól.

(Ősz húrja zsong, // Jajong, busong // A tájon)

Úgy gondolom, hogy a fordítás nem térhet el túlzottan az eredeti műtől – már amennyire ezt a verses (kötött) szerkezet engedi, ellenkező esetben szerencsésebb az „alkotás egy bizonyos mű nyomán” megnevezést használni. A tartalombeli eltérések nem tudják hűen visszaadni a fordítást olvasóknak, túl sok jelentésbeli különbség vész el. Akik az adott nyelvben nem járatosak,  azok kiszolgáltatottá válnak az elérhető fordításoknak anélkül, hogy képesek lennének felfedezni lényegi a különbségeket a fordított verzió és az eredeti szöveg között.


 

Verlaine: Őszi sanzon
fordította: Palotai-Kóbor Zalán

A hegedű
Kínkeserű
Őszi könnye
Tépi szívem
Tompa bágyan

Fojtó sápadt
Mikor üt az óra
Múlt-napokra
Merengek
Zokogva

Megyek, vigyen
Zord szél engem
Ide, oda
Mint a hervadt
Lehullt levél


 

Verlaine: Őszi chanson
fordította: Tóth Árpád

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…

Tags: fordítás, Őszi sanzon, Palotai-Kóbor Zalán, Verlaine Categories: IRODALOM
Related Posts