Lírai hóhelyzet van Szombathelyen

Lutor Katalin 2018. feb. 7. 0 0

Behavazódott a világ. Azt mondják az országban épp sárga – riasztás van. De ha kinézek minden csodásan hófehér. Ráesett a világra egy tabula rasa: hideg vizes tisztalap. Nem látni a kátyúkat az utakon, mintha nem lennének úthibák. Bár a cipőnk beázik és dülöngélünk az utakon mint a pingvinek, azért mégiscsak mosollyal nézünk fel a roskadozó faágakra. A természet most alszik egy picit, de majd jön a hajszobrász: a tavasz.

 

talán kiásom

nem találom a lábnyomaim a hóban.
anya biztos eltette arréb.
mint azokat a gyermekkori rajzaim,
miket egyszer már kiszórtam.
az utcában most hóemberek
masíroznak. párhuzamosan
egymásra, s merőlegesen a hóra.
szétszórják – mint hamvaik –
a havas-eső permetegben
a szűz hó eltaposott maradványait.
a lábnyomom. a szomszéd lábnyomát.
pedig kecsesen barázdált bakancsával
mindig különlegeset alkotott.
talán majd kiásom holnap ott
a roskadozó hó alatt szipogva
a tegnapot.

A fotók a szerző felvételei.

A vers másodközlés, eredeti megjelenés: Parazsak - Szépirodalmi antológia.

Tags: hó, irodalom, tél, vers Categories: IRODALOM
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts