Fordítás vagy ferdítés? – A legnagyobb magyar műfordítók

Viski Ádám 2017. Sze. 1. 0 0

Bár a magyar irodalom önmagában is számottevő, egyedien gyönyörű, hiszen ha végigpásztázzuk az irodalomtörténetet az első írásos forrásoktól a posztmodern irodalomig, akkor láthatjuk, hogy minden egyes művelődéstörténeti korszak rendelkezik egy igazán mély és tág kincsesládával, ha megtaláljuk a megfelelő kulcsot, akkor igazán értékes kincsekre lelhetünk benne.

Persze, néhány ezek közül ismertebb, mások pedig kevésbé. Azt azonban sosem felejthetjük el, hogy ha egy korszak művészetét igazán meg szeretnénk ismerni, akkor nem elég csak a határokon belül keresgélni a kincses térképen, kénytelen-kelletlen ki kell tágítanunk a látókörünket a horizonton túlra. Ebben segítenek magyar fordítóink is. Bár legtöbbjüket szinte mindenki ismeri, hiszen saját jogon elismert alkotók, de emellett kiváló fordító szakemberek is, akik olyan világhírű műveket fordítottak magyarra, mint például a Divina Comedia, vagy a későreneszánsz drámakirály, Shakespeare alkotásai, amit a korabeli közönség még a Globe-ban tekinthetett meg. Ezen fordítások kerülnek a könyvesboltok polcaira, az iskolai tankönyveinkbe, és ezek feldolgozását láthatjuk a színházakban is.

A fordítói munka nem csak játék és mese. Nem elég jól tudni bizonyos idegen nyelveken, nem elég szóról-szóra lemásolni, aztán magyarul pergamenre vetni az alkotásokat. Ettől sokkal összetettebb egy fordító feladata. Ugyanis természetesen nem szó szerinti fordítás történik, hanem inkább átírás. Így a fordítónak kiváló művészi érzékkel kell rendelkeznie, figyelembe kell vennie a potenciális olvasóközösség igényét, meg kell találnia a kiskaput a két nyelv között és egy komplett, kerek fordítást kell hagynia az utókorra. Így mondhatjuk, hogy a fordítás egyben műalkotás is, összetett feladat, aminek minden kis millimétere megalkotott, minden szóköze pontosan elhelyezett és minden szava egyedien összeválogatott. Mondhatni, nehezebb egy kész művet átültetni egy másik nemzet nyelvére, mint azt megalkotni. A fordító felelőssége nagy, ez a munka nem egy kellemes egyestés program. A csiszolások akár éveket is felölelhetnek, utána lesz egy fordítás kész. És akkor ott van még a művész sose nyugvó lelkiismerete…

Kosztolányi így vélekedett a műfordításról:


“A fordítás mindig ferdítés is. Ha az értelmet híven, szóról szóra tolmácsoljuk egy másik nyelven, akkor szükségképp megváltozik a szavak alakja s ezzel együtt a mondat hangulati velejárója is. Ha csak a hangzást utánozzuk, a mondat muzsikáját, a betűk színét, akkor ennek a gondolat adja meg az árát. E két nehézség között tétováz az, aki idegen verset akar átültetni. Valahogy módot kell találnia, hogy mind a két követelménynek, az értelminek és zeneinek is eleget tegyen. Minden fordítás csak egyezmény, kompromisszum Eszmény és Valóság között, megalkuvások sorozata, a föladat legügyesebb megoldása – ha úgy tetszik, elmés csalás…”


A Szentírás

A magyar műfordítás évszázados hagyományokra tekint vissza. Az első lefordított művek között kell említenünk a világon a legtöbb nyelvre lefordított könyvek könyvét, a Bibliát. Károli Gáspár, református lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese 1586-ban fordította le a Bibliát magyar nyelvre. Ez a fordítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Magyarországon elterjedt a református vallás.

Arany János

Persze, ha Arany akkor versek, meg balladák, de azt kevesen tudják, hogy a dráma terén is alkotott, nem is akárhogyan. Az ókorból fennmaradt Arisztophanész vígjátékait, illetve a manierizmus korszakának kiemelkedő Shakespeare-drámáit (Hamlet, Szentivánéji álom) ültette át anyanyelvünkre. Paradox módon könnyű és nehéz munka volt ez Arany számára. Könnyű, mert a magyar nyelv egyik valaha élt legnagyobb mestere, nehéz, mert Arany személyisége erősen eltér az ókori szatírák csípős nyelvétől, illetve a fennkölt manierista nyelvtől is. Minden kétséget kizárva Arany kiváló munkát végzett, aki olvasta a Szentivánéji álmot, az rögtön meg is érti, miért.

Babits Mihály otthonában

A 20. század fordulata nagy változást hozott. Az új irányzatok, a megsokasodott külföldi irodalom és a folyamatos nyugati színvonalra való törekvés magával hozta a műfordítások virágzását is. Nyugatos alkotóink legtöbbje már bölcsészként tanult az egyetemen, és írás mellett meghatározó tevékenységük volt a fordítás, Babits Mihály is közöttük említendő. Az ő nevéhez fűződik az Isteni színjáték Poklának magyar fordítása, Shakespeare Vihar című drámájának magyar kivonata, illetve Szophoklész Oidipusz királyának a magyar verziója. Babits korának is meghatározó alakja volt hatalmas tudása lévén, sokan úgy tartottak, hogy nem ő jár az egyetemre, hanem az egyetem jár Babitshoz. Kortársaival, Tóth Árpáddal és Szabó Lőrinccel a modernizmus kezdetének legjelentősebb verskötetét, a francia Romlás virágait is lefordították, amelyek Baudelaire olyan méltán híres verseit tartalmazza, mint az Egy dög, vagy éppen a Kapcsolatok.

Kosztolányi Dezső

A homo aestheticusként ismert Kosztolányi Dezső is jelentős műfordító volt, bár személyisége eltér a fent említett kortárstól, Babitstól, fordításai épp olyan értékesek, mint nyugatos társáé. Fordított többet között Oscar Wilde-ot, Moliére-t, vagy épp Byront. Kiválóan jó pszichológiai érzékkel nyúlt a külföldi alkotásokhoz, ezért is lettek nagy sikerűek fordításai.

Göncz Árpád

A 20. század második évtizedeiben változott az irodalmi élet. A diktatúrák időszakában eléggé korlátozva voltak a fordítok. Kezüket gyakran marionettbábuként mozgatta az épp hatalmon lévő kormány. A rendszerváltás bekövetkeztével azonban újra szabaddá vált nyugati művek fordítása. Göncz Árpád átélte a rendszerváltás előtti és utáni időszakot is, munkásságnak tetőpontjai is erre az időszakra tehető. Nevéhez köthető Tolkientól A Gyűrűk Ura fordítása, de dolgozott Shelley, Agatha Christie, Golding és Hemingway művein is.

Nádasdy Ádám Forrás: nol.hu

 

Az idén 70. életévét ünneplő Nádasdy Ádám az egyik leghíresebb fordítónk, aki elődeihez hasonlóan szívesen küldte harcba tollát Shakespeare-drámák lefordítása céljából. Repertoárja között található a Tévedések vígjátéka, Szentivánéji álom, A hárpia megzabolázása, avagy A makrancos hölgy, Hamlet, Vízkereszt vagy bánom is én, Rómeó és Júlia, A vihar illetve Lear király.

Tags: Arany János, Babits Mihály, Göncz Árpád, híres, irodalom, Kosztolányi Dezső, műfordítás, műfordítók, Nádasdy Ádám Categories: IRODALOM
Related Posts