Ezt olvastuk tavaly – Kortárs összeállítás 2017. ősz-tél

Papp Noémi 2018. jan. 3. 0 2

Azzal talán mindenki egyetért, hogy könyvet vásárolni, ajándékba kapni mindig öröm. A könyv érték, tudás, gyógyír a léleknek, ezért fontos, hogy mindig a lehető legtöbbet és legjobb minőségben olvassunk. Szerencsére ezt ma már sok könyvkiadó támogatja, és törekszik a legjobb könyveket kínálni az olvasóközönségnek.

2017-ben is rengeteg témában jelentek meg könyvek; volt köztük igen sok kiemelkedően jó, de rosszabb is előfordult. Annyi biztos, attól nem kellett tartanunk, hogy nem lesz mit olvasnunk; költők, írók gondoskodtak rólunk egy egész éven át. Ezekből nézzünk is meg néhányat.

Kezdjük a sort Grecsó Krisztián szeptemberben megjelent Harminc év napsütés címet viselő tárcanovella-gyűjteményével. A szerző talán eddigi legszemélyesebb művéről sok jót lehet olvasni; nem hiába. Közel hozza az olvasót az íróhoz, bemutatja saját életének mozzanatait, legyen az lényeges vagy lényegtelen. Néhol diákéletről ír, máshol szerelemről, de a legszerethetőbb kis történetek a családról szólnak. Többször ír a nagymamájával való kapcsolatáról, ami az olvasót óhatatlanul is arra készteti, hogy menjen, ölelje meg a nagymamáját, meséljen neki, beszélgessen vele a régi időkről. A kötet mindenkit egytől-egyig elvarázsol, és kicsit visszavisz az időben.

forrás: libri.hu

Ugyanezt a hatást éri el Lovasi András, a magyar alternatív zene egyik legjelentősebb képviselőjének eddig publikálatlan költeményeit, dalkezdeményeit és gitárakkordjait összegyűjtő könyve, a Még nem összes, melyet Lovasi saját illusztrációi díszítik. Harminc év zenei pályafutás áll mögötte; ez a kötet pedig egy kicsit összegzi az eddigieket: az egész Kispál és a Borz korszakot, az eddigi Kiscsillagot, az életét. A könyvbe belelapozva, beleolvasva nosztalgikus hangulat árasztja el az olvasót, azonnal elkezdi a régi dalokat hallgatni, eszébe jutnak a koncertek, az a sok élmény, amit a zenekar nyújtott. Ráadásként a gitárakkordokkal tűzdelt dalok megörvendeztetik a zenélni vágyókat, csak gitárt ragadni, és játszani kell.

forrás: libri.hu

Ezt a hangulatot viszont meg lehet törni Szécsi Noémi regényével, mely az Egyformák vagytok címet viseli. A mű egy trilógia zárókötete, de tulajdonképpen megáll a saját lábán is, önálló szövegként is olvasható. A korábbi két kötettel ellentétben viszont a harmadik sokkal inkább lélektani, mint történelmi. Nagyobb hangsúlyt kap a női szerepek megkérdőjelezése, az anyaság kérdése is felvetődik, miközben a két főszereplő nő már nem is tudja, mit kezdhetne az életével. Az írónő tehát egy igen fontos témát boncolgat, amit kevés más kortárs szerző tesz meg, annak ellenére, hogy erre nagyon is szükség lenne.

Forrás: lira.hu

Egy másik, tartalmilag ugyancsak kivételes mű N. Tóth Anikó Szabad ez a hely? című prózakötete. A sajátos stílusban megírt prózák ,,elsősorban az utazásról, az utazókról, az élet eseményeinek megfigyeléséről és az érzékelhető felületek mögötti emberi történetekről, indulatokról és motivációkról szólnak”. Igen érdekes jellemzője az, hogy abszolút hétköznapi helyzeteket nagyít fel, majd tár elénk; és azok gyakran annyira valóságosak, hogy az olvasó szinte úgy érzi, ő is jelen van abban a közegben, helyzetben, ami épp megjelenítésre került. Teljesen át lehet érezni minden sorát, a történetek a maguk elvontságával és néhol groteszk részeivel óhatatlanul belopják magukat az emberi szívbe.

forrás: lira.hu

Legutoljára pedig egy verseskötet maradt, Parti Nagy Lajos Létbüféje, melyre az olvasóközönség 14 évet várt. Ennyi idő kellett egy ilyen kötethez – de megérte. Közel 250 oldalon keresztülívelő versek megéréséhez idő kellett. Külső szemlélő talán elszörnyedne ezektől, hiszen nem hétköznapi művek, sokszor véletlenszerűen egymás mellé tett szavak sokaságának tűnnek, pedig nem azok. Gondosan megválogatott szavak állnak abban a könyvben, izgalmas szókapcsolatok, és érdekes játék a szóvégekkel, ragokkal. Minden esetre néhol könnyedebb, máshol nehézkesebb olvasmány lehet, de akik amúgy is szeretik a szerző munkásságát, azoknak nem okozhat csalódást.

Létbüfé, 77.o. (részletbemutató), forrás: litera.hu

Természetesen ennél jóval több mű tartozik a 2017-es őszi-téli könyvtermésbe, a teljesség igénye nélkül próbáltam meg a legkiemelkedőbbeket bemutatni röviden, egy kis ízelítőt adni az olvasásukhoz. Az idei évben rengeteg régebbi könyvet adtak ki újra; ezek közül talán a legjelentősebbek és legigényesebbek az újraalkotott Kurt Vonnegut regények (Macskabölcső; Kékszakáll; Ördögcsapda; Mesterlövész; A hamvaskék sárkány). Már a kinézetük miatt is vonzzák az olvasót, a tartalmuk miatt pedig mindenképpen megéri őket megvásárolni, elolvasni. Emellett több magyar költő is újra középpontba került és ahogy az elmúlt években, idén is Radnóti lázban égtünk a Különben magyar költő vagyok című levelezésgyűjtemény első részének megjelenéséig. Természetesen az Aranyév sem maradhatott publikálás nélkül, és Király Levente szerkesztésében Ady Endre is kapott egy Ady megmondja című csodálatos, tematizált publicisztikai kötetet.

Ugyanez vonatkozik a már felsorolt művekre, az olvasásuk még akkor sem lesz időpazarlás, ha esetleg nem tetszik. Mindennek kell adni egy esélyt, még annak is, ami elsőre nem kelt jó benyomást, hisz a pozitív csalódásnál nincs is jobb érzés. Olvasni tehát kötelező mindenkinek, pihenés gyanánt pedig kifejezetten ajánlott. Na meg könyvet vásárolni is, hiszen az csak boldogítani tud. 🙂

Tags: 2017, arany, könyv, kötet, radnóti Categories: IRODALOM
Related Posts