„Ez a kislány ne írjon regényeket!” – Száz éve született Szabó Magda

Ágel Zita 2017. okt. 5. 0 4

Kereken száz éve, október 5-én született Szabó Magda írónő. Születésnapja alkalmából számos előadás, emlékezés tarkítja a kulturális események listáját. Külföldön is sikeressé vált, s egyike a leghíresebb huszadik századi magyar írónőknek.

Mielőtt szabadfoglalkozású íróvá vált, Szabó Magda magyar-latin szakos tanárként, miniszteri titkárként dolgozott. Az irodalom mindhárom műnemében alkotott, de költőként kevésbé lett ismert. Főleg mint prózaíró érte el sikereit, írásait Kossuth-díjjal is elismerték.

Tizenkét éves koromban olvastam először a könyvei közül, addig csak egy történetét ismertem, az Abigélt, annak is a film változatát. Amikor először elutaztuk Debrecenbe, az írónő „holtig hazájába”, a város Kossuth terén lévő, az ő kilencvenedik születésnapja alkalmából megnyílt Szabó Magda Kávézó és Könyvesboltot is meglátogattuk, ahol a könyvesboltok varázsa keveredik a kávé csábító illatával – tökéletes kombináció. Minden Szabó Magda-könyvünk innen származik, s ahányszor eljöttünk ebbe a városba, büszkén kértük a pénztárnál a bolt pecsétjét a könyvek elejébe, hogy lássuk, innen hoztuk ezeket a remekműveket.

forrás: kozelben.hu

Az első könyv, amit olvastam tőle, az Álarcosbál volt. A kislány, az apuka és a szeretett tanárnő története úgy megérintett, hogy azt a regényt választottam az irodalomórai feladathoz: hosszú olvasónaplót kellett írnunk. Olyan profin akartam végezni a feladatomat, hogy még illusztrációkat is készítettem hozzá: minden fejezethez egy-egy kis rajz tartozott a füzetben. Amikor magyartanárunk kiosztotta ezeket a naplókat, és elmondta nekünk tapasztalatait, büszkén hallgattam dicséretét. Példaként emlegette a munkámat, még azt is megjegyezte, hogy külön öröm számára, hogy kedvenc írónője könyvei közül választottam. Hasonló a Születésnap, amelynek története igazi felnőtt nővé varázsolja a kamaszlányokat.


“Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.”


Nos, azóta már az én kedvencemmé is vált Szabó Magda, de nem csupán ezért; könnyű olyan olvasmányból naplót készíteni, amelyet szinte nem lehet letenni. Az írónő minden mondata magával ragadja az olvasót, bármelyik könyvét vesszük például.

Ezek csak kis töredékei az alkotásainak; még csak ifjúsági regényeinél tartunk… Könyvei között minden korosztály találhat hozzá szólót – legyen az kislány, kamasz, vagy felnőtt nő. Elismerésemet akkor nyerte el egészében, amikor felnőtt regényeivel is találkoztam. Teljesen más világot mutat felénk például Az őz című regénye, vagy a Régimódi történet, amellyel – ahogy bátyám fogalmazott – kiteregette a szennyesét. Történetei viszont nemcsak könyv formában, hanem színpadi változatban is megállják a helyüket. Veszprémben, a Petőfi Színházban két olyan előadást is láttam, amelyek az ő írása alapján készültek: az Abigélt és a Régimódi történetet. Az ajtó című regénye pedig filmváltozatban is híressé vált, Szabó István rendezésében 2012-ből. Bár a könyvhöz képest tettek némi változtatásokat a forgatókönyvben, a lényegét nem vesztette el a történet, ezenkívül a film készítői szinte ugyanazt a hangulatot teremtették meg, mint amit az olvasás élménye adott – legalábbis számomra. Ez a regény, illetve a Freskó által lett országosan ismert az írónő.

Maga Szabó Magda személyisége is túllép az átlagoson. Írásai változatosak, izgalmasak – többnyire attól, hogy sokat merít saját életrajzi hátteréből. Ilyen utalásokat tartalmaznak a Merszi, Möszjő című könyve is, amelyben olvasni lehet egy egészen érdekes, s meglepő történetét egy iskolai elmékéről, egy széttépett dolgozatról, egy tanár abszurd ítéletéről: Már kislány korában is rengeteget írt, és ennek ellenére magyar dolgozataival mindig baj adódott.


“Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül. “


„Ez a kislány ne írjon regényeket!” – hangzott egy tanárnő ítélete Magda édesanyjának. Mindig más ragadta meg őt, mint osztálytársait; már akkor is különleges volt. Egy dolgozatban Munkácsy Ecce Homo című festményéről kellett írniuk, és ebben az esetben sem okozott csalódást. Határozottan nem tetszett neki a kép, viszont megakadt a szeme egy kedves, sovány kutyán. Róla írt, nem Jézusról vagy Pilátusról. Fogalmazása ezért nem felelt meg az iskolában és az egészet újra kellett írnia.

„Írtam, félvakon a könnyektől, a szégyentől, és nem értettem, hogy ha egy részlet szabadon választható, mért van a felnőttben mégis egy előre elképzelt megoldás, amit, úgy látszik, minden épelméjű ember tud, csak az ilyen szerencsétlen nem vesz észre, mint én.” – írta Merszi, Möszjő című könyvében. Inkább az egyik legszerencsésebb, hiszen bármit vetett papírra, azzal örökre szívünkbe zárta magát; gondolataival felvidít, elgondolkodtat, vagy könnyeket csal szemünkbe.

Tags: 100, irodalom, magyar irodalom, Szabó Magda Categories: IRODALOM
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts