A szerelem, mint a tusvonal: sosem lesz tökéletes – Babrik Alexandra: Holdudvar

Zsófia Feigl 2018. máj. 24. 0 0

Idén jelent meg Babrik Alexandra második kötete, a Holdudvar. A fiatal költő először a blogján kezdte megosztani az írásait, majd ennek révén bekerült a Lendület Magazin csapatába, ahol már szélesebb közönséghez jutottak el a bejegyzései. Az első kötetét, a Szívem szíved játszótere címűt, 2016-ban, a Colorcom Kiadó gondozásában adták ki, és sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az olvasók már a második kötetet is kezükben tarthatják.

Már a kötet borítója is nagyon gyönyörű, ami Győző Éva kiváló munkáját tükrözi. A fedlap nagyon szépen illusztrálja a kötet tematikáját és hangulatát, azt láthatjuk, ahogyan a gondolatok keringenek az ember körül, és ezen gondolatok, mint kis bolygók alkotják az egyén saját egységes csillagrendszerét. Az asztrológiából ismert képek nem véletlenek: a csillag, a hold és az ehhez kapcsolódó motívumok, hasonlatok fel-felbukkannak a lapok között is. 

Fotó: Feigl Zsófi

A kötet három fejezetre van osztva, az első rész címe megegyezik a kötet címével. Ennek a résznek a versei leginkább a csalódásról szólnak, a szakítást, a beteljesületlen szerelmet és szerelemkeresést próbálják szavakba önteni. Előző kötetében, A Szívem szíved játszóterében a versek számozva voltak, ez ebben a kötetben megváltozott, az első és harmadik részben az írásoknak már van címük, ami  sokat hozzáad a versek értelmezéséhez. A második rész a Csillagköd címet viseli. Itt is megjelenik a csalódás, a hiány és a megbántottság témája, de már találhatunk verseket a boldog, beteljesült szerelemről is. A második részben a számozás tér vissza a címek helyett,  de érdekes, hogy néhol kimaradnak számok, például a 002 után a 005 következik. Vajon hová tűntek a közöttük lévő versek? A harmadik rész, a Fényszennyezés pedig a nagyváros magányát próbálja megragadni, azt, hogy milyen érzés egy új, ismeretlen helyhez hozzászokni. Emellett a reményről és a hitről is olvashatunk a kötet utolsó részében.

A versek témái átlagosak, és ez bennük a legszebb. Babrik Alexandra olyan dolgokról ír, amiket bár mindenki átél nap mint nap, nem biztos, hogy meg is fogalmazza magában. Egyszerűen, sallangok nélkül ír a valóságról, és ez teszi a verseit olyan szerethetővé. Nem kell több méter mélyre elrejtett, elvont hasonlatok alá ásni az olvasónak, és nem kell a szavak közé csűrt-csavart jelentést keresni. Csak olvasni kell és érezni. Mert az ő verseiben annyi érzelem van, hogy könnyen magával ragadja az embert, és szinte maga előtt látja a lefestett jelenetet, maga is érzi, hogy mi játszódhatott le a költőnőben, amikor megfogalmazta ezeket a sorokat.

Fotó: Feigl Zsófi

Rengeteg szomorúság, magány, szeretni vágyás és mély szerelem van a verseiben, amit olyan remekül tud átadni, hogy mindenki magáénak érezheti egy kicsit ezt az érzelmi sokaságot. Biztos, hogy mindenki talál olyan verset a kötetben, aminek az olvasása közben rácsodálkozik, hogy „Hát persze, ilyet már én is éreztem, de jó ezt így megfogalmazva látni!”.  Aki élt már át szerelmi csalódást, érezte már magát magányosnak, hiányzott neki valaki, szeretett már tiszta szívből, vagy volt elveszett egy új helyen, az biztosan talál majd ebben a kötetben olyan költeményt, amivel azonosulni tud.

Nincs is annál jobb érzés, amikor egy verset többször elolvasva, ízlelgetve az ember megtalálja benne a saját érzéseit, és ahogy látja leírva, talán kicsit másképpen megfogalmazva, más nézőpontból az adott érzés is megváltozik egy kicsit, megszelídül, és így újracsomagolva már talán belefér a saját szívébe is. Ahogy a költő terápiás jelleggel kiírja magából a fájdalmát vagy éppen bánatát, úgy adja ezt oda az olvasónak, hogy ő aztán szintén terápiás jelleggel elolvassa, magáénak érezhesse a gondolatot, hogy aztán a segítségével megbirkózzon a problémáival, vagy reményt adjon, hogy érezze, nincs egyedül ezekkel az érzésekkel. Ebben a kötetben is pont így történik, és ahogy Babrik Alexandra fogalmaz az előszóban: „Sosem vagytok egyedül, épp úgy, ahogy a csillagok sem.”

 

Kiemelt kép: Feigl Zsófi fotója

Tags: Babrik Alexandra, Holdudvar, irodalom, magyar irodalom, verseskötet Categories: IRODALOM
Related Posts